Na szóval az úgy volt, hogy vettem magamnak (és a barátnőmnek is) egy szép szodalit karkötőt. (Valamikor 2009 nyarán.) Szerettem volna hozzá egy fülbevalót. Elkezdtem a neten keresgélni, egyszer csak rájöttem, inkább szodalit gyöngyöt veszek és majd csinálok belőle valami fülbevalót. Jött a következő gondolat, miért is ne csinálnék mellé mást is, másfajta ásvány ékszereket? Tovább gugliztam ásványgyöngyöket keresve. Egyszer csak véletlenül eljutottam egy gyöngyös lány blogjára, már nem emlékszem kiére, de aztán csak menni kellett egyik linkről a másikra... Előtte azt se tudtam, mi az a delica, stb, nekem csak "sima" kásagyöngyeim voltak, csiszoltak, szalmák...
Teljesen ledöbbentem. Eljutottam a gyöngyhorgolásig, már úgy értem, láttam, ilyen is van. Úgy gondoltam, ezt mindenképpen meg akarom tanulni. Bevásároltam kásagyöngyből és egyebekből. Jó sokba kerültek, kiderült nem is a legolcsóbb boltot sikerült elsőre megtalálni... Aztán mikor el akartam kezdeni a horgolást, a tutorial azt mondta, 8-as vagy 9-es kásával szabad, én persze 11-eseket vettem, nagyon elkeseredtem, fel is adtam, mielőtt elkezdtem volna. A török horgolást azért nagy nehezen megtanultam a gép mellett, de nem lett nagy szerelem, nagyon kilátszott a cérna, újabb csalódás. Akkor legyen peyote! Ahhoz persze türelmetlen voltam, hogy sokat olvasgassak róla, neki is estem, használva a bevásárolt kásákat. Ez lett belőle!
A legeslegelső peyote munkám. Nagyon béna sok helyen, mert fogalmam sem volt fogyasztásról, eldolgozásról. stb. De azóta is imádom, az egyik legkedvesebb ékszerem. Persze szakértő szemek előtt pironkodom a minősége miatt, de már így nőtt hozzám, már nem akarom újrafűzni. A bogyókat is csak úgy csináltam, összevissza, minden előre megfontolás, minta nélkül. Sokat gondolkodtam, kitegyem-e a kiállításon. Szentimentális okokból kikerült, ha pedig valaki hasonlót rendelne, hát már meg tudom csinálni szépre is a végeket! :) Szóval, ha valaki odatéved a kiállításra és szakavatott szemmel elcsodálkozik egy-két hepehupán, cérnaszálon..., hát Istenem, ez egy ilyen úttörő darab.
Na szóval, valahogy így lendültem bele (újra) a gyöngyözésbe, kerültek elő a kis fiolák, és sokasodott meg a számuk a gyöngyöknek, ásványoknak.
Szerintem nagyon ügyes vagy, hogy elsőre bogyókat is bevállaltál, nem beszélve a pillangó mintáról... Életem első nyakláncát én is iszonyatosan imádom, bár ma már nem mernék ilyen munkát kiadni a kezemből, én mégis büszkén viselem. Imádom a színeit, a fazonját, és hát ő volt az első!!! Szóval megértelek. :) Alíz
VálaszTörlésHétvégén esküvőn voltam, s a ruhámhoz az a nyakpánt illett legjobban, ami a legis legelső munkaként került ki a kezeim alól. Hasonlóan érezek vele kapcsolatban. Imádom, de ha szemügyre vesszük... valljuk be, rengeteg kívánnivalót hagy maga után :) No, de valahol el kell kezdeni! S szerintem mind a bogyóid, mind a pillangós kari nagyon jó kis darabok lettek! :) Puszi, Niki
VálaszTörlésMár megint csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz,...nekem is vannak ilyen első kedvenceim. Örülök, hogy más is így van ezzel.
VálaszTörlés:-)
Hát igen, nem mindig csak a tökéletesség számít.
VálaszTörlés